Ezt az évet egyébként is úgy kezdtük, hogy lesz mit szerveznünk idén. A mostani albérletből mindenképpen el szeretnénk költözni, fel a hegyre. Ahhoz kell egy kocsi is, mert ahová mennénk, oda csak úgy lehet, ha van. Terveztünk esküvőt is, mert úgy éreztük, hogy szeretnénk. Nyaralást, heggyel, bakanccsal, nagy hátizsákkal, kicsi tengeri láblógatással, mert hiába élünk olyan helyen, ahová mások nyaralni járnak, nekünk ez eddig együtt kimaradt. Továbbá a szükséges hazautakat, remélve, hogy idén már ritkábban kell mennünk, viszont ezen alkalmakkor már a családokra, barátokra is koncentrálhatunk, mert tavaly már a nagyját elintéztük annak, ami még függőben volt.

A család bővülése miatt a fenti lista némileg módosult. A költözés és a kocsi beszerzése fix pontok maradtak. Az eredetileg júniusról augusztus végére tolt esküvő időpontját rövid gondolkodás után előre hoztuk. Kis nyaralást továbbra is szeretnénk, de már nagy hátizsák nélkül. Viszont mivel én még Magyarországon vagyok/voltam biztosított (ez most bonyolult, majd később kifejtem, éppen átmeneti állapot van), ezért az a vizsgálatokat is be kellett illeszteni a naptárba itt a fejem fölött. Tehát 2009. első fele nekem a sorozatos hazautazásról szólt.

Az elején vettünk egy nagy levegőt, magunk elé tettük a naptárat, beleírtunk néhány fix dolgot, a többit meg addig gyúrtuk-gyömöszöltük, míg végül mindig sikerült egy-egy utazás alkalmával a szükséges ügyintézkedéseket összeszervezni, figyelve, hogy egy-egy hivataloskodásnak melyik másik az előfeltétele. Az egyes folyamatokat majd külön leírom, mert kaland mindig van, néha tanulság is, néha meg nincs, de azért nem baj, ha nem felejtjük el, hogy mi mindenen pörögtünk az elmúlt pár hónapban.